Másnap reggel korán felébredtem, és láttam, hogy Klaus itt fekszik mellettem. Elmosolyodtam, de azonnal elkomorodtam, mikor eszembe jutott, hogy ma beszélnem kell Stefannal. Nem akartam Klaust felkelteni, így megragadtam egy ceruzát és egy tollat, és írtam egy levelet.
Klaus,
Ma korán felkeltem, mert akad egy kis elintéznivalóm. Nem biztos, hogy estig visszaérek, ugyanis a városon kívülre kell mennem. Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Este itt leszek.
Szeretlek, Katerina.
Kiléptem az ajtón, és először vadászni mentem. Nagyon ideges voltam, mert nem tudtam, hogy fogom ezt elmagyarázni Stefannak. Ha ideges vagyok, akkor mindig éhesebb is, ezért ma még a szokásosnál is több ember véréből ittam. Már nem tudtam tovább húzni az időt, így hát írtam egy SMS-t Stafannak.
Stefan,
beszélnünk kell. Találkozzunk ma 9:30-kor a városon kívüli hotelben. A szoba az én nevemen lesz, majd megigézem a recepcióst, hogy adjon neked egy kulcsot.
Katherine.
Elindultam a hotel felé. Még mindig nem tudtam, mit fogok mondani. Megmondjam az igazat? Hogy szeretem Klaust? De... tudom, hogy Stefant is szeretem.. Ezeken gondolkoztam, még odaértem. Felmentem a szobába, de Ő már ott ült.
-Szia Stefan! - odamentem, hogy megöleljem.
-Katherine. - csak biccentett, semmi meleg fogadtatás. Haragszik..
-Figyelj, meg tudom magyarázni!
-Mit akarsz megmagyarázni?! Hogy egész végig szórakoztál velem, mikor pedig visszatért "álmaid szerelme" otthagysz?! Hát, tudnod kell, én sem szeretlek.. Nem is szerettelek.
-Pedig, eljöttél.. Jelentek annyit, hogy eljössz, hogy megbeszéljük a dolgokat. Reménykedtél, hogy téged választalak?
-Abban reménykedek, hogy rám talál a szerelem! Mert megérdemlem! És.. igen, reménykedtem. Emlékszel, mikor azt mondtad: "Tiéd a szívem."? Én emlékszek! Ha felidézem magamban ezeket a szavaidat, a szívem szúr. Szúr, mert tudom, hogy másé vagy!
-Stefan.... Én.. én szeretlek. De meg kell értened, Klaus jobban szeretem. Nem hagyhatom el, mert... - belém fojtotta a szavakat, és megcsókolt. Olyan szenvedéllyel, amilyet még sosem tapasztaltam.
-Nekem elég ennyi. Elég, hogy szeretsz! Egyenlőre. Egy szép napon rájössz, hogy egymásnak lettünk teremtve.
Tudtam, hogy a csókjainak ellen kellene álljak, de nem tudtam. Nem akartam. Mert szerettem. De tudtam, ez nem mehet így sokáig.
-Nekem mennem kell. Megígértem, hogy estére hazaérek. De... Látlak még?
-Hívj, szerelmem és jövök! - azzal egy búcsúcsókot nyomott a számra.
Mikor hazaértem, Klaus már várt. ahogy beléptem az ajtón csókokkal halmozott el.
-Hiányoztál! Merre jártál? - kérdezte.
-Khm.. Egy régi ismerőssel..találkoztam.
-Aggódnom kellene? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.
-Nem, jól vagyok. Nincs semmi baj.. Te mivel foglaltat el magad egész nap?
-Vadásztam. És Rebekahval, Kollal és Elijahhal beszélgettem a Grillben. - mondta Klaus.
-Akkor nem unatkoztál.
-Nem. Rebekahnak megakadt a szeme egy férfin.
-Igen? És ki az?
-A neve Damon. Damon Salvatore.
-Salvatore?!- a döbbenettől szinte mozdulni sem tudtam.
-Igen, ismered valahonnan?
-Csak.. ismerős a Salvatore név, ennyi az egész.
-Honnan? Én még nem hallottam.
-Még.. még azelőtt, hogy átváltoztattál, ismertem egy embert, akit Salavtorenak hívtak. Közel kerültünk egymáshoz, de el kellett mennem a városból vámpírrá válásom után.- hazudtam.
-Kicsi a világ. - mondta Klaus nevetve.
-Igen.. De eléggé elfáradtam ma, nem mehetnénk aludni? - kérdeztem, mire bementünk a hálószobába..
Találtam egy Klaus & Katherines képet, remélem tetszeni fog :)
Kérlek írj véleményt a történetről hozzászólásban vagy chaten! :) Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése